Hideg borzongás futott végig a hátamon. Kikászálódtam az ágyból,próbálni kitalálni,mi történhetett. Az ajtó felé lépdeltem,egyre hangosabban hallottam a zajokat. Remegve nyitottam ki az ajtót,felkészültem a legrosszabbra,a kezeim ökölbe szorultak. Legnagyobb meglepődésemre,sehol egy lélek. Szokatlanul hűvös volt a házban. A zajok elhalkultak. Nem éreztem magam valami jól. Minden olyan tiszta és világos volt. Ahogy lementem a lépcsőn,megpillantottam egy kis kutyát. Kezdtem azt hinni,hogy bekattantam. Az egész ház üres volt,pedig biztos voltam benne,hogy zajokat hallottam. Már abban is kételkedni kezdtem,hogy ez a valóság.
- Az ott... nem az lehetetlen ! Nem eshet hó már novemberben..!-lefagyva álltam az ablak előtt. Átjárta a testem a hideg borzongás. Hirtelen kisütött a nap,a beszökő sugarak elvakítottak. Olyannyira,hogy úgy éreztem,kiszívja az összes erőm,ezért eldőltem mint egy darab fa.
- Még nagyon gyenge nem kellett volna felkelnie..
- Azt mondtad hogy tuti kinyírták !
- Halkan lehet hogy hall minket !!
- Ugyan nézz csak rá...
- Haha olyan mint egy Barbie baba !!
Egyre csak ezek a mondatok zsongtak a fejemben,míg végül ordítva riadtam fel.
- ELÉG !! HAGYJÁTOK ABBA !!
Ezt követően csend lett és sötétség.
- Nocsak már hisztis is.. Komolyan ő kell nekünk Amanda ?
- Ki van ott ?-kérdeztem remegő hanggal. Nem éreztem valami jól magam. Egy asztalon feküdtem,nagy nehezen sikerült leszállnom onnan.
- Ohh milyen udvariatlanok vagyunk.. A nevem Chrissy a csúnyábbik lány,Amanda és..-magyarázta,de ekkor előjött még egy lány.
- A csúnyábbik,mi ? Ne hallgass rá ! Ahogy hallhattad én Amanda vagyok.-mondta.
- Te pedig Kayla vagy..-Chrissy odalépett hozzám. - Hm...-motyogta.
- Hogy kerültem ide ?-kérdeztem. - Hol van Will és Cameron ?
- A testvéreid ?-kérdezte Chrissy. Megráztam a fejem. Nem értettem semmit..
- Ti biztos a bátyám barátai vagytok és most adjátok a hülyét,hogy jobb kedvem legyen,de ez nem sikerült..!-mondtam idegesen. A sötét szobában megpillantottam egy fénycsóvát. Elindultam az irányába. Még egy ajtó,amint kiértem rajta megpillantottam egy ablakot..
- Mióta vagyunk úton ?-kérdeztem ledermedve.
- Úgy 3-4 napja..-válaszolta Chrissy.
- Repülővel ?!-néztem rá.
- Látod ! Megmondtam,hogy felesleges volt bevenni őt is ! Szart sem tud !-méltatlankodott Amanda. Chrissy nevetett.
- Ugyan Kayla,dehogyis !-próbálta elfojtani a kacaját Chrissy.
- Chh...-Amanda megforgatta a szemét,majd tovább ment. - Lassan megérkezünk !-kiáltotta vissza.
- Hova ?-kérdeztem.
- A téli szállásunkra. Ott van David is !-mondta lelkesen Chrissy. Csendben voltam,nagy részt csak nézelődtem. Próbáltam felfogni az eddig történteket. Még mindig fogalmam sem volt arról,hogy hol vannak a többiek. A gondolat nem hagyott nyugodni. Míg végül,már másra sem tudtam gondolni csak erre.
- Chrissy...-szólaltam meg.
- Hm ?-fordult felém. Meredten néztem magam elé.
- Bökd már ki !-mordult rám.
- Hogy kerültem ide ?-kérdeztem.
- Sajnálom...-állt fel. Aggódva pillantottam fel rá. Nem mondott többet,tovább ment. Hamarosan megérkeztük. Végig néma csendben voltam. Nem értettem semmit. Mi történt a szüleimmel ? És Cameron ? Vajon ő jól van ? Meg...Will... Igaz,hogy bántott,de sokat gondolok rá. Hogy lehet az,hogy 3 vagy 4 napig aludtam ?! Tanácstalan voltam.
- Na mi van újoncka ? Hiányzik anyuci ?-lépett oda hozzám Amanda.
- Amanda !-szólalt fel élesen Chrissy.
- Nem tudom minek hoztátok ide.. Reménytelen, semmirekellő !-méltatlankodott Amanda. Tudtam,hogy igaza van. Felkeltem és az ajtóhoz sétáltam.
- Nagyszerű most kiugrik..-motyogta Amanda. Chrissy elém ugrott.
- Ne merészeld ! Te is a csapat tagja vagy !-kiabálta.
- Sicc !-lökte félre Amanda. Ekkor észre vettem,hogy a szemük megváltozott. Meredten néztem rájuk. Chrissy egészen furcsa pózba helyezkedett. Mint amikor a macska kutyát lát és védekeznie kell. Egy darabig ott álltunk és néztük egymást,de aztán Amanda csak úgy lelépett. Nagyon kíváncsi lettem,hogy mégis mi folyik itt.
- Én most megyek lefekszem és mire kinyitom a szemem otthon leszek a saját ágyamban. Ott lesz a bátyám is,akinek az agyára mehetek és a barátaim is...-visszamentem abba a sötét szobába,felmásztam az asztalra és a falnak dőltem. Lassan lehunytam a szemeim.
- Otthon édes otthon..-nyitottam ki a szemeim egy hatalmas sóhajtás közepette. Körbe néztem, csalódnom kellett. Még mindig ugyan azon a helyen voltam. A falba vertem az öklömet.
- Hé nyugi ! Ma bulizni megyünk !-szólalt meg Chrissy mögülem. Összerezzentem.
- Hogy kerültél ide ? Észre sem vettelek !-értetlenkedtem,de a lány csak mosolygott.
- Landolunk !-kiabálta Amanda. Leugrottam az asztalról és csendben vártam.
Amikor megérkeztünk, én szálltam le utoljára. Különös táj fogadott. Köd volt és nem éppen meleg. A távolban ködös hegyek figyeltek le ránk.
- Na gyere már Kayla !-kiáltotta Chrissy nevetve. - Na mi az? Csak nem elkalandoztál ?
- Nem..-ráztam meg a fejem. Nem értettem,hogy nekik mit jelent az hogy "buli",rossz előérzetem volt.
Ahogy egyre csak gyalogoltunk,elértünk egy kis várost. Már kezdett sötétedni. Aggódva néztem körbe. Egy árva lámpát sem láttam. Gyorsabban szedtem a lábaim.
- A kis kretén fél a sötétben..!-nevetett Amanda. Szúrósan néztem rá,majd az útra. Hirtelen mindenki megállt,körbe néztek. A tekintetük megakadt egy sikátoron.
- Ez lesz az !-mondta halkan Chrissy. Mindannyian abba az irányba futottunk tovább. Hamarosan elértünk egy lepukkant kapuhoz. Halkan bementünk.Bent szokatlanul nem volt olyan hangos zene,nem vonaglottak az emberek esztelenül. Ami mèg feltűnt az az volt,hogy be voltak öltözve.
-Ez Halloween buli ?-kérdeztem. Chrissy bólintott és a tömegbe vetette magát. Egyedül maradtam,nem szeretek táncolni és jellmezem sincs,ezért inkább a pulthoz sétáltam. Próbáltam kimaradni mindenből. De csak nem találtam a pultot. Ekkor valaki nekem jött. A ruhája szakadt, némi mű trütyi is volt rajta,a haja pedig csapzott. Elkaptam,különben a földre esett volna. Az egész kezem piros lett. A ruhámat is beszínezte. Ekkor kicsúszott a kezemből a lány. Mereven néztem a ruhámat,amin végig folyt a piros lé. Megszagoltam. Nem igazán volt szaga de már biztos voltam benne,hogy ez nem mű vér! A lányt valaki megsebezte. Felsikoltottam és rohanni kezdtem. Futás közben belebotlottam valakibe.
- Vigyázhatnál jobban ! Csak nem megijedtél ?-kérdezte.
- Meghalt..!-motyogtam
- Bukj le !!-rántott le a földre. Abban a pillatban két kard szúródott az ajtóba. Sikítottam,mire a srác maga után húzott.
- El kell tünnünk innen !-mondta.
- Miért ölték meg azt a lányt ? Te tudod miről van szó,igaz ? Kik ezek és mit akarnak ?-kérdezgettem,de nem kaptam rá választ. Féltem,hogy utolèrnek. Hirtelen berántott egy sikátorba.
- Ezek mit akartak ?-kérdeztem.
- Ezek profi kardforgatók.-nézett ki a srác.
- Mi ? De mit akarnak itt ? Kit akarnak?-néztem rá.
- Nem tudom...-válaszolta.
- Te miért mentettél meg? Mégis kicsoda vagy ?
- Túl sokat kérdezel..-mondta halkan és elsétált. - Hé várj már !-kiabáltam ,ám ekkor hangokat hallottam a zsákutca felöl.
- Van egy titkom..-hallatszott. A hang irányába fordultam.
- Van egy titkom,ami csak az enyém !-folytatta. Egyre közelebb mentem.
- De elárultak ! A titkom veszélybe került ! Ő is bajban van !-egyre élrsebben hallottam a hangot.
- De ki ? Milyen titok ?-kérdezgettem.
- A titkom...az én titkom ! Az enyém ugye ? Ugye csak az enyém ?-mormogta. Amikor elértem a zsákutva végére,megpillantottam a földön egy lányt.
- Hahó ? Te beszéltél az előbb ?-kérdeztem. Ekkor felemelte a fejét. Teljesen lemerevedtem. Ez ugyan az a lány akivel a bulin találkoztam. A szemei sötétek voltak,az arca pedig fehér mint a fal. Rémísztően nézett ki.
Hátrálni kezdtem.
- Már mögötted vagyok !-kiáltotta. Összerezzentem. Hirtelen előrántott a ruhájából egy kardot. Futni kezdtem. Egy pillanat alatt előttem termett és a kardjával megállított.
- Áh..-vért köptem és a földet bámultam. Hideg járta a át a testem,olyan lett mintha megfagyott volna. Ezután sötétségbe borult minden és összerogytam.
†
†
Mikor kinyitittam a szemem, megint csak a sötétséget láttam. Felsóhajtottam.
- Ez csak egy rossz álom volt..!-suttogtam. Ezzel próbáltam magam nyugtatni. Nem történt semmi. Csak vártam és vártam. Még annyi erőm sem volt,hogy megmozduljak. Ez emlékeztetett arra,hogy még sem álmottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése